Az elmúlt öt évben a Pannon Magbank-projekt résztvevői 844 magyarországi növényfaj magvait gyűjtötték be, hogy a tápiószelei, vácrátóti és aggteleki génbanki tárolókban hosszú távra megőrizzék őket. Peti Erzsébetet, a program vezetőjét kérdeztük arról, hogy mi a célja a kezdeményezésnek, milyen módszerekkel folyt a gyűjtés és a tárolás, illetve hogy mi a különbség a vad- és a kultúrnövények megőrzése között.

– Mi a célja a Pannon Magbank-projektnek?

– A program célja, hogy génbanki körülmények között hosszú távon megőrizzük a Pannon Biogeográfiai Régió legalább 800 őshonos, tárolásra alkalmas magvú növényfaját. A projekt 2010. január elsején indult és 2014. de-cember 31-el ért véget. Intézetünk, a Növényi Diverzitás Központ (NöDiK) a koordináló intézet, hiszen már több mint 50 éves tapasztalattal rendelkezünk a génbanki megőrzésben, nem csak a kultúrnövények terén, de kisebb részben a vad rokon-, illetve más vad fajok tekintetében is. Társult kedvezményezett az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete Vácrátóton. Ők elsősorban a magminták begyűjtésének koordinálásáért feleltek, illetve részt vettek a duplikátumok tárolásában, a visszatelepítési tevékenységben és a kommunikációs feladatokban. A másik partnerünk az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, amely szintén a duplikátumok tárolásában és a kommunikációs tevékenységben vett részt. Ezen kívül a projekthez társfinanszírozást biztosított a Földművelésügyi Minisztérium és az Európai Unió LIFE+ Biodiverzitás Alapja.

– Sikerült ezt a 800 növényfajt begyűjteni?

– Igen. Abszolút sikeresnek mondható a projekt. Nemcsak, hogy a vállalt 800 faj begyűjtése valósult meg, hanem túl is haladtuk ezt a célt. Jelenleg 844 faj 1855 magtételét őrizzük a Pannon Magbankban.

– Milyen időtávra terveznek? Mennyi ideig fogják tárolni ezeket a magokat?

– A célunk a hosszú távú megőrzés. Ennek két módja van: az aktív és a bázistárolókban. Az aktív tárolókban való elhelyezés 30-50 éves, vagyis úgynevezett középtávú megőrzést tesz lehetővé. A bázistárolóban őrzött anyagok pedig akár 100 évet meghaladóan is őrizhetők életképesen.

– Mi a különbség a kétféle tároló között?

– A nulla fokon működő aktív tároló középtávú megőrzést tesz lehetővé. Lehetőséget ad arra, hogy természetvédelmi, oktatási, kutatási, vizsgálati célokra felhasználják az itt őrzött anyagokat. A bázistároló mínusz húsz fokon működik, akár 100 éven túli megőrzést is biztosít, és lehetővé teszi a megőrzés teljes biztonságát. Az itt őrzött anyaghoz nem nyúlunk, ez garantálja a hosszú távú megőrzést, akár egy váratlan természeti katasztrófa esetén is.

– A magok megőrzésének alapvetően természetvédelmi célja van? Ha esetleg kipusztul egy faj, utána meg lehet próbálni visszatelepíteni?

– Így van. Az elsődleges funkció valóban a természetvédelmi cél: egyrészt a hosszú távú megőrzés, másrészt a felhasználás. Ez utóbbi is nagyon fontos feladata a génbanknak. Az itt őrzött anyag valóban felhasználható veszélyeztetett fajok visszatelepítéséhez, élőhelyek helyreállításához. De emellett a magbank az oktatásban, a kutatásban is fontos szerepet tölt be.

– A program egyik helyszíne a Növényi Diverzitás Központ (NöDiK) Tápiószelén. Hogyan kapcsolódik a kezdeményezés az intézet korábbi funkcióihoz?

– Azt lehet mondani, hogy a Pannon Magbank kiegészíti az intézet tevékenységét, vagy úgy is szoktuk mondani, hogy a projekttel vált teljessé az intézet. A Növényi Diverzitás Központ már több, mint 50 éves múltra tekint vissza a kultúrnövények megőrzése terén. Elsődlegesen kultúrnövények megőrzésével foglalkozott az intézet, de a megőrzött tételek között szerepeltek a termesztett növények vad rokonfajai, illetve vadnövényfajok is. A Pannon Magbank létrejöttével a NöDiK valamennyi magbankban tárolható növénycsoport megőrzését ellátja.

Az interjú folytatása az Élet és Tudományban olvasható el: http://eletestudomany.hu/biztositek_a_vad_novenyfajok_tulelesere