Ez a téma már egy ideje a látókörünkben van, amióta a European Schoolnet berendezte Brüsszelben a Future Classroom Lab-ot (FCL), vagyis Jövő Osztályterme Laboratóriumot, amelynek célja, hogy bemutassa, hogyan kerülhetnek összhangba a tér, a technológia és a tanulásszervezés szempontjai. Máris elrontottam a sorrendet, tehát a tanulásszervezés lenne az elsődleges szempont, utána következik az összes többi körülmény. Most úgy adódott, hogy tagjai lettünk az FCL nagyköveti hálózatának, és nekiláthattunk a nemzeti Jövő Osztályterme létrehozásának. Lakberendezésre fel!
A brüsszeli FCL-ben a terem zónákra oszlik, az egyes zónák különböző tanulási tevékenységeket támogatnak a térszervezés, a bútorzat és a technológia segítségével. A brüsszeli FCL-ben hat zóna van: Vizsgálat, Alkotás, Bemutatás, Csere, Interakció és Tervezés.
A Vizsgálat, az Alkotás és a Bemutatás zónák a kutatásalapú tanulás lépéseinek felelnek meg.
A Vizsgálat zónában különböző mérőeszközöket, szenzorokat találunk.
Az Alkotás zónában egy bluebox stúdió van berendezve, de találunk programozható robotokat és animáció készítő szettet is.
A Bemutatás zónában egy interaktív tábla előtt mozgatható lépcsős emelvények vannak, így az előadást a tanulók „lelátóról” követhetik figyelemmel.
A Csere zóna flexibilis, könnyen csoportokba vagy beszélgetőkörökbe rendezhető írópados székeket tartalmaz, így támogatja a tanulók változatos csoportokba rendeződését és a tapasztalatcserét.
Az Interakció zóna egy hagyományosan padokkal és székekkel berendezett osztályterem, hiszen ennek az elrendezésnek is van létjogosultsága.
A Tervezés zóna meghitt, kuckós berendezésével a reflexiót, az önálló munkát és az informális tanulást támogatja az élethosszig tartó tanulás jegyében.
A Laboratórium üzemeltetőinek nem célkitűzése, hogy az európai osztálytermek az összes zónát magukba foglalják, vagy hogy annyi technológia legyen bennük, mint amennyi a Laboratóriumban kipróbálható: a laboratórium inspirációul szolgál tanulási terek kialakításánál.
Mi hagyjuk magunkat inspirálni. Annyira, hogy mi is olyan tanulási teret szeretnénk létrehozni, ami inspirációul szolgál más tanulási terek kialakításánál. Mindenki mindenkit inspirál. Miután ezen elmerengtünk, rögtön adódik a kérdés:
Hány zónánk legyen és mik legyenek azok?
Következzen itt néhány személyes vélemény a brüsszeli zónákról!
A Vizsgálat és az Alkotás zónák koncepciója jónak tűnik, csak a bluebox stúdió nagyon speciális. Különösen ahhoz képest, hogy milyen nagy. Megpróbálkoztam nemrégiben bluebox felvételekkel stúdió nélkül, nem sikerültek, szóval látom ebben a lehetőséget. De végső soron annyi minden mást is lehet csinálni. Nekünk például van egy házi készítésű legorobot-asztalunk a régi Educatio-kiállításos időkből, plusz robotok. És van itt egy olyan szempont is, hogy ha a két tevékenység egymást követi, és azt a dolgot vizsgáljuk, amiről aztán alkotunk valamit, akkor jó, ha a Vizsgálat és az Alkotás kicsit összefolyik, egy (asztal)lapra kerül. Szóval van itt egy kis zónahatár-problémánk.
A Bemutatás zóna nagyon tetszik, annak ellenére, hogy a lehető legklasszikusabb frontális előadást támogatja, amiből ugyebár általában több van, mint ideális lenne. De a lépcsős emelvények egy arénára vagy színházra emlékeztetnek és az ember szinte izgalommal várja a műsor kezdetét. Egészen más érzés, mint beülni egy lecsavarozott padsorba. Ráadásul nem nagyon lehet írni: tehát itt a hallgatóság figyel, és nem szakítják meg a műsort folyton diktálással meg jegyzetelésre szánt idővel. És valahogy gyereket képzelek oda az előadói szerepbe, aki remélhetőleg sikerélményt gyűjt be közönség előtti szereplés témakörben. Személyes szimpátiám ellenére félek, hogy emelvényes Bemutatás zónánk nem lesz, mert nincs elég helyünk.
A Csere zóna fontos és egyben nehezen kialakítható. Ez az a tér, ahol folyamatosan változó összetételben kellene tudni beszélgetni kis-és nagy csoportban és összerendezni ehhez a bútorokat. Vagy akár félretolni az összes bútort mozgásos, körbeállós feladathoz. Sajnos a számítógépek megnehezítik ezt a dolgot, tekintve hogy zsinórjuk van, hacsak nem bízunk meg az akkujukban meg a wifiben maradéktalanul. Vannak olyan eszközök, amelyekről azt hirdetik, hogy kibírnak egy tanítási napot töltés nélkül. Nem vagyok maradéktalanul meggyőzve. Talán eleinte. Vagy senki nem használja úgy, hogy tényleg egész nap. A szabadon futó kábelek veszélyt jelentenek, így a kábelcsatornázás, lekötözés szinte biztos. Helyette szóba jöhetne az álpadló meg az energiaoszlopok, de ez már nehezen keresztülvihető beavatkozás a természet rendjébe. Csere zónánk biztosan lesz, bár eleinte inkább úgy fog kinézni, mint az Interakció. Vagyis huzalos lesz és két személyes, nehezen mozgatható asztalok lesznek benne. Az oktatótermünknek ugyanis ki kell tudni szolgálni azt a praktikus célt, hogy IKT-s oktatásokat lehessen benne tartani. Minél több főnek. De reménykedünk benne, hogy idővel fogunk tudni változtatni ezen az elrendezésen.
Flexibilis munkaállomások, konnektorok a padlóban.
Tervezés zóna: a brüsszeli FCL-ben itt egy gyönyörű alma alakú asztal van és babzsákok. Informális tanulási terekre hasonlít, kuckós, barátságos, otthonos. Itt akkor az ember mondjuk csendben olvas? Ugyanakkor a körbeülhető asztalnál csoportos megbeszéléseket lehet tartani és például ötletelni, tervezni. Ahogy ugye a zóna neve is sugallja. Ami nekem jól passzolna ide, az egy nagyméretű írható felület egyedül a szóban forgó csoportnak. A klasszikus csomagolópapír megfelelője ugyebár. Komoly érzelmeket táplálok a táblafilccel írható asztallapok iránt, de egy filces tábla, flipchart vagy parafatábla is megteszi. Vagy egy interaktív.
Nekem ezek a gondolataim a brüsszeli FCL zónáiról. Ha hozzászólnál ehhez a témához, írd meg nekünk kommentben, vagy csatlakozz a csoporthoz, és beszéljük róla az üzenőfalon! Itt a blogban folyamatosan beszámolunk róla, mire jutottunk, így semmiről nem maradsz le, ha feliratkozol a blogra.
Csordás Ildikó
