Radamos 356 lélekszámú, római katolikus vallású, magyarlakta falu a mai Szlovénia Magyarországgal érintkező határsávjában. A trianoni határmeghúzás előtt a történelmi Zala vármegyében feküdt. Határában nagyobb kiterjedésű erdő található ma is, amely egykor nemcsak fával látta el a falu népét, de jószágtartásra is kiválóan alkalmas volt. Itt, az ún. Fekete-erdőben áll az a tölgyfa, amely fölött 1947. június 15-én, a teheneket őrző, akkor 78 éves Füle Józsefnek megjelent Szűz Mária. A hír azonnal elterjedt, s 1947 nyarán a környező magyar, horvát és vend falvak lakossága tömegesen és rendszeresen látogatta a fát, s többeknek is - nagy számban gyerekeknek - megjelent Szűz Mária.

Tanulmányunk elsődleges célja az 1947-ben történt események bemutatása mellett annak a folyamatnak az elemzése, hogy a jelenések miképpen élnek tovább az egyéni és a közösségi emlékezetben, illetve milyen megnyilvánulási formáikkal találkozhatunk napjainkban, több mint fél évszázaddal a jelenések után.

Első alkalommal 1996-ban jártunk a radamosi Mária-fánál. A téma módszeres kutatását 1998-ban kezdtük el. Igyekeztünk felkutatni azokat a személyeket, akiknek 1947-ben a Fekete-erdőben megjelent Szűz Mária, vagy akiknek más, a szent hellyel kapcsolatos élményük, emlékük volt. A fontosabb Mária-ünnepeken részt vettünk, helyszíni interjúkat készítettünk, illetve fotón és videón dokumentáltuk az eseményeket. Három éves terepmunkánk alatt közel 20 emberrel készítettünk interjút. Adatközlőink többsége csak külső szemlélője volt az egykori eseményeknek, amikor maga is gyermekkorában a fához ellátogatott. Sikerült azonban négy olyan, még élő szemtanút is felkutatnunk (közülük ketten időközben elhunytak), akiknek az 1947-es évben - szintén még gyermekként vagy fiatalként - megmutatkozott Szűz Mária, s ennek hatására életük jelentősen megváltozott.

Az egykorú szemtanúkkal készített interjúk közös jellemzőjeként a nagyfokú érzelmi telítettséget lehet kiemelni. A látomások felidézése, pontos szóbeli leírása heves érzelmi reakciókat váltott ki belőlük. Az egykor átélt élmények újbóli felidézése, átélése hatására sírva fakadtak, percekig nem tudták tovább folytatni a beszélgetést.

Tanulmányunk további fejezeteiben a kultusztörténet fontosabb eseményeinek az egyéni és a közösségi emlékezetben való megőrződését, ill. napjainkban történő felelevenítését elemezzük. A fentebb már körvonalazott lelki és politikai okok miatt adatközlőink emlékező szavait nevük említése nélkül közöljük.

Mód László-Simon András