Születése bizonyos jelekből már előre látható, várható, (csillag jelzi születését, burokban vagy fölös ujjal születik), megjósolják jövőbeli nagy tetteit, néhány példát említenék erre a magyar történeti mondahagyományból a teljesség igénye nélkül. Kossuth Lajos például burokban született, ez a körülmény többek szerint előre jelezte történelmi küldetését. Ez egyébként megfelelt a valóságnak, maga Kossuth is többször hivatkozott erre, és életrajzaiban is megemlítették jó néhányszor. Petőfi Sándor születésekor megszólaltak a harangok egy memorat elmondója szerint, aki kiemeli születésének idejét, hogy valóban Szilveszter éjszakáján jött a világra, és születésének helyéért - akárcsak egy antik hős szülőhelyéért - több település vetekedett. A betyármondákban gyakori motívum, hogy a betyár foggal, fölös ujjal vagy éppen burokban születik, ez előrevetíti különös sorsát.
Attila leendő királyságát egy kártyavető cigányasszony jövendöli meg, akárcsak Kossuth Lajos fényes politikai karrierjét.
II. Lajos tragédiáját egész életútja előre sejtette: „Idő előtt született. Idő előtt választották, és koronáztatott meg, idő előtt kezdett beszélni, idő előtt házasodott meg, idő előtt ütközött meg a törökkel, és időnap előtt pusztult el." Születésének furcsa körülményei, bőr nélkül született volna, ezért az orvosok disznóbőrbe bugyolálták, ugyancsak a szerencsétlen véget vetítik előre.
Szendrey Zsigmond csokorba gyűjtötte azokat a baljóslatú jeleket, amelyek a mohácsi csatavesztést, a király halálát előzték meg a magyar hagyomány szerint: A király legkedvesebb lova váratlanul megdöglött, nem sokkal az indulást követően, egy idegen megjövendölte az uralkodó elestét. Egy váratlanul felbukkanó és eltűnő cigányasszony - „Nem tudom ki vagy, de orcádon a halál jele! Eljöttél ide, de élve nem mégy el innen! - szavakkal megjósolja II. Lajos halálát. Mohácson száz évig várták a megjósolt égi jeleket; égzengést, mennyei tüzet. Amikor megjelent az égen paripán az aranyba öltözött vitéz, akkor indultak rohamra.
Nem a Hősök, hanem a Harcok, háborúk tematikus főcsoport történeti mondáit gazdagítják a következők: A Bocskai-féle szabadságharcot jelezte előre egy történet szerint, hogy: „A kenyér felső héjából magas dagály nőtt ki, mely katonához egészen hasonló volt. A katona mellkasa és feje páncéllal volt fedve, karjai levágva tűntek fel, a mell alatti rész azonban kígyókból állott."
A kuruc-labanc harcok idején cigányasszony jósolt a labanc hadvezérnek a csata kimeneteléről, miszerint halottakkal fog verekedni, másnap a temetőt lövette, ez egyébként nemzetközileg ismert mondamotívum. A folklórhagyományok szerint Perczel Mór jósoltatott magának, a jóslat szerint jó is, rossz is vár rá, fontos, hogy őrizkedjen a maga nevétől, Mórnál meg is verték.
A hősök halálát, akárcsak születését csodás jelek kísérik. Kossuth halálakor jelent meg egy újságcikkben, „...hogy milyen erős a magyar nép között a Kossuth-kultusz, legjobban bizonyítja az, hogy erős volt az avariak közt a hit, hogy a nagy vörösség az égen természeti csoda, a melylyel az Kossuthot gyászolja. Ez a meggyőződés Arad és környékének népe között még most is tartja magát." A hősök sorsa előrejelzi és szimbolizálja népe sorsát.
Hubón napjainkig él a hagyomány, hogy a tatárdúlás idején egy lovas jött gyönyörű lován szétnézni e tájon, előreküldték, hogy fürkéssze ki alkalmas-e a hely letelepedésre, amikor megfordította a lovát, hogy megvigye a jó hírt a többieknek a föld kinyílt alatta, és elsüllyedt. „A többiek csak vártak, csak vártak, míg végül előmerészkedtek, és nyomába eredtek. Az új hely nekik is megtetszett, elfoglalták, de a lovast soha nem látták viszont. Majd egyszer, egy éjszaka a falu felett lágyan lebegve megjelent egy fehér ló, hátán a lovasával. Az idősek esküdni mertek rá, hogy ő az, akit előreküldték annak idején. Az emberek féltek, tudták, hogy rossz jel. Évszázadok alatt sokszor látták a falusiak a fehér lovast, s mindig háború, veszedelem következett. Legutoljára a második világháború kitörésének előestéjén jelent meg Hubón... Égi jel lett a régi lovasból, a falu jó szelleme, (...) mondják, hogy 2000-re rosszra fordul a világ sora, hát majd meglátja, aki megéli, jön-e a lovas előrejelezni.'"
Landgraf Ildikó
Irodalom
Bácskai Bosnyák Sándor - Kovács Ágnes
1962 Baranyai bányászok meséi és elbeszélései. Néprajzi Közlemények, VII. 3-4. sz. 100-150. Dobos Ilona
1986 Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség. Budapest Ferenczi Imre
1960 Rákóczi alakja az abaúj-zempléni néphagyományban. Ethnographia, LXXI. 389-436.
1962 Bocskai István és szabadságharcának emléke a néphagyományban. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1960-61. 215-231. Hála József - Landgraf Ildikó
2001 Magyarországi bányászmondák. Rudabánya Ipolyi Arnold
1854 Magyar Mythologia. (fakszimile kiadás) Pest Küllős Imola
1995 A betyárok a folklórban és a valóságban (Betyármondáink nemzetközi és nemzeti vonásai, főbb motivikája). Néprajz és Nyelvtudomány, XXXVI.
53-71. Lakatos Károly
1910 A régi szegedi halászok jelképes madarai. Ethnographia, XXI. 82-90. Landgraf Ildikó
1998 „Beszéli a világ, hogy mi magyarok..." Magyar történeti mondák. Budapest Lázár István
1899 Alsófehér vármegye magyar népe. In: Lázár István: Alsófehér vármegye monográfiája. I. Második rész. Alsófehér vármegye néprajza. Nagy-Enyed, 463-674. Nemcsik Pál
1961 Bányászélet Borsodnádasdon. Borsodnádasd
1987 „Aki bányász akar lenni". Borsodi bányászhagyományok. Miskolc Sokolewicz Zofia
1991 National Heroes and National Mythology in 19* and 20,h Century Poland. Ethnologia Europaea, 22. 2: 125-136. Relkovic Davorka
1925 Néphagyománygyűjtés. Harkányi mondák és néphit. Ethnographia, XXXVI. 172-177. Szendrey Zsigmond
1923-24 Történeti népmondáink. Ethnographia, XXXIV-XXXV. 143-149. Versényi György
1880 A bányavidéki néphagyományok gyűjtéséről. (Elmondatott a körmöcbányai magyar egyesület 1880 március 28-án tartott estélyen). In: Versényi György: Beszédek. Losonc, 43-67.
1890 A bányarémről. Ethnographia, I. 335-345. A kéziratos anyag bibliográfiáját ld. jegyzetek.
