(Tátrai Zsuzsanna és Karácsony Molnár Erika (1997, 278,) „kiemeli, hogy népünk kultúrája jellemző sajátosságokat hordoz magában.” A nemzeti kultúránk a legnagyobb múltra visszatekintve a magyar néphagyományokban található meg. Ezért fontos, hogy a néprajz a haza és népismeret az óvodai-iskolai nevelésben, oktatásban is a művelődés valamennyi területén megvalósuljon.  A hagyományok ismerete, célja a nemzeti azonosságtudat alapos megtanulása, hogy minél jobban egy anyag elmélyüljön, feltáruljon. A kutató, gyűjtőmunkák önkéntes néprajzi, és nyelvjárási gyűjtések, kutatómunkák, megismerésével bővül. A hagyományos paraszti világban, a népdalokat, néptáncokat, különböző kézműves technikákat nem kellett tanítani, mert mind át tudták örökíteni az idősebbek. Utánozással a nagyobbak a kisebbeknek adták át tudásukat így az egyes hagyományokba belenevelődtek, így generációkon keresztül a hagyományok átöröklődtek. A belenevelődés a falvakban, és vidékeken, eltérő módon valósultak meg, mert eltérőek voltak a táji, természeti, életmódbeli feltételek, amelyek keretéül szolgálnak az egészélet számára. Ezért fontos, hogy „az oktatásban kiemelkedő szerepet kapjanak a néphagyományok ápolása, ezen belül, is a helyi hagyományok ápolása, és azoknak a feltárása.”(Tátrai, Karácson Molnár, 1997, 278. o.)

Gömöriné Szulcsán Edit